Az OrganicTargets4EU projekt keretében végzett kutatás alapján ez a cikk összefoglalja a biogazdálkodás, az akvakultúra és az értéklánc szereplőinek tudás- és innovációs rendszereinek értékelését. Az információhoz való hozzáférés, a proaktív tudáscsere és a tudás folyamatos frissítése minden társadalmi-gazdasági rendszerben alapvető fontosságú. A mai élelmiszertermelés és a növekvő környezeti kihívások összefüggésében kritikusan fontos, hogy jól megalapozott tudományos-gyakorlati-politikai párbeszédet folytassunk, amelyet mezőgazdasági tudás- és innovációs rendszerként (AKIS) ismerünk. A jól működő AKIS valóban kulcsfontosságú az Európai Unió (EU) ambiciózus céljainak eléréséhez, amelyeket az EU "A termőföldtől a húsig" (F2F) és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiái az európai zöld megállapodás keretében fogalmaznak meg. A stratégiák célja, hogy 2030-ra az EU mezőgazdasági földterületeinek legalább 25%-a biogazdálkodás alá kerüljön, és hogy jelentősen növekedjen az ökológiai akvakultúra (ökológiai F2F célok). A biogazdálkodás részarányának 25%-ra történő növelése fontos célkitűzés az európai agrár-élelmiszeripari ágazat fenntarthatóságának fokozása érdekében. Ez azt jelentené, hogy néhány év alatt megháromszorozódna a biogazdálkodás jelenlegi aránya az EU-ban. Az uniós tagállamok új, 2021-2027-es KAP-stratégiai tervei gyakran utalnak arra, hogy az AKIS különösen fontos az ökológiai F2F célok elérése szempontjából. A célok elérésének módja és a konkrét végrehajtási útvonal azonban továbbra sem világos. Az Európai Horizont OrganicTargets4EU projektje nyolc célországban (Ausztria, Dánia, Németország, Olaszország, Franciaország, Franciaország, Magyarország, Románia, Görögország és Ausztria) elemzi az AKIS jelenlegi helyzetét a biotermesztés terén. Az elemzés a kulcsfontosságú korlátok azonosítása alapján ország- és ágazatspecifikus intézkedéseket emel ki a biogazdálkodásra vonatkozó AKIS fejlesztéséhez, amelyek a biogazdálkodás, az akvakultúra, valamint a feldolgozás és a kiskereskedelem támogatásához és felértékeléséhez szükségesek.
A jelenlegi helyzetről alkotott világos kép a biogazdálkodással kapcsolatos AKIS fejlesztésének alapjául szolgál.
Az OrganicTargets4EU szakértői interjúk, online felmérések és a 8 célország AKIS-érintettjeinek feltérképezése révén elemzi a tudás- és innovációs rendszereket. Az értékelés kiterjed az egyes országok AKIS-ainak szervezeti jellemzőire, a szakpolitikai háttérre, a tanácsadói szolgáltatásokra, az oktatásra, valamint a kutatásra és az innovációra összpontosítva. Az azonosított korlátok és lehetőségek alapján ajánlásokat fogalmazunk meg az AKIS további fejlesztésére az ökológiai AKIS számára. Az ökológiai feldolgozók és kiskereskedők esetében a jelentés kiterjed az általuk kapott támogatás, valamint a tudás- és információs igények elemzésére.
Az intézményesített finanszírozás hiánya, valamint a tudásátadás, a tudáscsere és az oktatás hiánya a fő akadályok.
Az ökológiai mezőgazdaságban a biogazdálkodásra vonatkozó AKIS jelenlegi helyzete a fókuszországok eltérő fejlettségi szintjét mutatja. A nagyobb ökológiai ágazatokkal rendelkező országok nagyobb nemzeti politikai támogatással és a szereplők jól kiépített hálózataiban való együttműködéssel rendelkeznek. A jól működő ökológiai AKIS azonban a hagyományos AKIS szereplőitől és a biogazdálkodás támogatására való hajlandóságuktól függ. Az uniós programok, mint például az EIP-AGRI, döntő szerepet játszanak az AKIS fejlesztésében, különösen azokban az országokban, ahol korlátozottak az állami kezdeményezések. Azokban az országokban, ahol a biogazdálkodással kapcsolatos AKIS kevésbé fejlett, gyakran a magánpiaci szereplők veszik át az AKIS funkcióit. Összességében a helyi kapcsolatok és hálózatok fontos tudásközpontok, de egyben kompenzálják az AKIS biotermesztésre vonatkozó rendelkezéseinek hiányosságait is. A biotermesztésre vonatkozó AKIS-t az intézményesített finanszírozás hiánya, a tudásátadás és -csere hiányosságai, valamint a gazdálkodók és tanácsadók számára szervezett, biotermesztésre összpontosító oktatási programok hiánya jellemzi. Az AKIS-ban a biotermeléssel kapcsolatos témák főként a termeléssel és technikai kérdésekkel kapcsolatosak, ami a biotermeléssel kapcsolatos tudásrendszer tanulási spektrumának csak egy részét fedi le. A biogazdálkodással kapcsolatos akvakultúra területén az elemzés egy kicsi, de elkötelezett ágazatot mutat, részben működő hálózatokkal. A szereplők közötti szoros együttműködés ellenére az ökológiai akvakultúra tudás- és innovációs rendszere (AKIS) még nem alakult ki eléggé ahhoz, hogy megfelelő támogatást nyújtson a gazdálkodóknak. A legfontosabb akadályok közé tartozik az AKIS-t támogató politikai stratégiák hiánya, valamint az ágazat növekedését támogató uniós stratégiák konkrét céljainak hiánya. Az ökológiai feldolgozás és kiskereskedelem AKIS-ának értékelése a támogatási struktúrák közötti különbségeket tárja fel. Néhány országban jól kiépített rendszerek működnek a kulcsfontosságú szereplők közötti együttműködéssel, bár a gyakorlatorientált kutatásnak, oktatásnak és képzésnek továbbra is prioritást kell élveznie. Ezzel szemben a kevésbé kialakult támogatási rendszerekkel rendelkező országok korlátozott számú szereplőre támaszkodnak, és jellemző rájuk a tudás és az információ, a képzés és az oktatás alacsony elérhetősége és hozzáférhetősége. Összességében az AKIS-t a biofeldolgozás és a kiskereskedelem területén a rendelkezésre álló tudás és a releváns tudásközvetítők áttekintésének hiánya, valamint a tanácsadási szolgáltatások, az oktatás és a képzés bio-tartalmának hiánya jelenti kihívást.
Az átfogó politikai keretek, a célzott finanszírozás és a kapacitásépítés az értéklánc mentén kulcsfontosságú a biotermékek AKIS-ének előmozdítása szempontjából.
A biogazdálkodás szempontjából alapvető fontosságú egy olyan nemzeti szintű, koherens politikai keret előmozdítása, amely támogatást és intézményesített finanszírozást biztosít a biogazdálkodással kapcsolatos AKIS együttműködéséhez. Ennek a politikai keretnek prioritásként kell kezelnie a kutatási kapacitásokat, és elő kell segítenie az élelmiszer-ellátási láncon belüli tudáscserét. Ezen túlmenően a biogazdálkodással kapcsolatos kutatás hosszú távú jövőképére való stratégiai összpontosítás, valamint az átfogó biotananyagoknak az oktatási és képzési programokba való integrálása szintén elengedhetetlen lépések. Összességében a biogazdálkodás további fejlődéséhez a független kutatók, tanácsadók és gazdálkodók közötti fokozott cserére és együttműködésre van szükség, amelynek keretében a gyakorlatorientált ismeretek fejlesztése és cseréje részvételi megközelítéssel történik. A biogazdálkodással foglalkozó akvakultúra esetében is szükség van egy olyan intézményi indulási mechanizmusra, amelyet az ágazat világos jövőképe támogat, amely az értéklánc valamennyi szereplőjét bevonja, és amely az ágazati stratégiák, cselekvési tervek és finanszírozási rendszerek alapjául szolgál. A piacfejlesztéshez szükséges az ökológiai akvakultúra integrálása a tanácsadó rendszerekbe és az oktatásba, valamint egy fogyasztóorientált kommunikációs stratégia végrehajtása. Ami az ökológiai feldolgozást és kiskereskedelmet illeti, független, képzett és megfizethető tanácsadói támogatásra van szükség a sikeres ökológiai piacfejlesztés előmozdításához. Ez magában foglalja a meglévő ismeretekhez való hozzáférést, a közpolitikai intézmények bevonását és a kulcsfontosságú szervezetek és szereplők közötti szorosabb együttműködést. Az innováció konkrét támogatása, valamint a feldolgozók, kiskereskedők és fogyasztók oktatásában integrált ökológiai tantervek szintén alapvető fontosságúak - különösen azokban az országokban, ahol a támogató rendszerek kevésbé fejlettek.
Következtetés
Az EU egyértelmű célt fogalmazott meg a biogazdálkodás előmozdítására, annak társadalmi, gazdasági és környezeti előnyeivel együtt. Az ökológiai mezőgazdaság tudásintenzív gazdálkodási rendszer. Az együttműködésen alapuló AKIS létrehozása és előmozdítása ezért kulcsfontosságú a biogazdálkodás, az akvakultúra és az értéklánc mezőgazdasági termelőinek, tanácsadóinak és tudósainak támogatása szempontjából. Az elemzés azt mutatja, hogy az ökológiai ágazat további fejlődéséhez erőteljesebb politikai és intézményi erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az ökológiai szereplők között szilárd és fenntartható ökológiai tudásrendszer jöjjön létre.
További információk
Letöltések